A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek nekünk, hogy a lehető legjobb szolgáltatást nyújthassuk

szegenysegNyolcszor több pénzt költhetnek el a leggazdagabb települések lakói, mint a legszegényebbeké. Csenyéte és a főváros IX. kerületének lakói között óriási szakadék tátong.

Nemcsak azért, mert az egyik település Abaújban található, a másik pedig Budapesten, hanem azért is, mert e két településen élők átlagos vásárlóereje - azaz az adók befizetése után megmaradt fejenkénti jövedelme – között éves szinten 3 millió forint a különbség. A csenyéteieknek évi 230 ezer – havi 19 170 - forintból kell megélniük, a ferencvárosiak 3,2 millió forintot tudnak elkölteni egy évben. Ez azt jelenti, hogy a Csenyétén élők egész évben nem rendelkeznek akkora elkölthető jövedelemmel, mint a IX. kerületiek egy hónapban – derül ki a GKI Gazdaságkutató Zrt. napokban közzétett, a települések vásárlóerejét a 2009-2016-os évekre megbecsülő tanulmányából.

A zömmel romák lakta borsodi zsákfaluval kapcsolatban a fenti adat nem meglepő: Csenyéte többször bekerült már a hírekbe a településen tapasztalható elképesztő nyomor miatt. Az sem újdonság, hogy a munkanélküliség által a leginkább sújtott Borsodban élők jövedelme jóval alacsonyabb, mint a fővárosban. A leggazdagabb és a legszegényebb települések közti különbség mértéke azonban megdöbbentő: a tíz leggazdagabb település lakói csaknem nyolcszor annyi pénzt költhetnek el egy évben, mint a tíz legszegényebb településen élők.

A KSH adatai szerint az egy főre jutó éves átlagos jövedelem 2016-ban bruttó 1 millió 504 ezer, nettó 1 millió 199 ezer forint volt. Ez 2015-höz képest 4,2 százalékos nominális növekedést jelent, ami annak köszönhető, hogy emelkedtek a bérek, és nőtt a dolgozók száma is. Ahol azonban nincs munka, ott vajmi keveset jelent ez az átlagot mutató statisztika.

Mint arra „A háztartások életszínvonala 2016” című kiadványában a KSH is rámutat: a háztartások jövedelmi helyzete - az adott régió gazdasági fejlettségétől, társadalmi összetételtől függően - eltérő az ország egyes régióiban. Jól mutatja ezt, hogy a legmagasabb, 1,7 millió forintos egy főre eső éves bruttó jövedelemmel rendelkező Közép-Magyarország régióban az aktív népesség aránya 47,4 százalék. A legkevesebb, fejenként 1 millió 255 ezer forintos éves átlagos bruttó jövedelmű Észak-Alföldön viszont a második legmagasabb, több mint 10 százalék az inaktívak aránya. Közép-Magyarországon a munkajövedelem az összes jövedelem 72 százalékát teszi ki, Észak-Magyarországon a jövedelmek harmada társadalmi jövedelemből – nyugdíjból, gyermekekkel kapcsolatos, vagy munkanélküli ellátásokból – származik.

A KSH szerint ugyanakkor az elmúlt években lassú ütemben ugyan, de fokozatosan apadt a jövedelmi különbség az egyes régiók között: Észak-Alföld lemaradása csökkent, Közép-Magyarország előnye mérséklődött. Hasonlókat állapít meg a Gfk piackutató cég is a tavaly év végén közzétett Vásárlóerő tanulmányában. Eszerint a leggazdagabb Budapest és a legszegényebb Szabolcs-Szatmár-Bereg megye közötti különbség mérséklődött. A módosabb dunántúli megyék többségének vásárlóereje enyhén csökkent, a legszegényebb keleti megyéké kismértékben nőtt.

Egészen más képet kapunk viszont, ha településekre lebontva vizsgáljuk az adatokat. Ezt tette a GKI, az eredmények pedig azt jelzik: az olló tovább nyílik a legszegényebb és a leggazdagabb települések között. A vásárlóerő ugyanis éppen azokon a településeken emelkedett leginkább, ahol amúgy is magasak a jövedelmek. A gazdagabb települések előnye tehát tovább nőtt, míg a szegények még inkább leszakadtak. A leggazdagabb IX. kerületben például a lakosok elkölthető jövedelme 252 százalékkal nőtt 2009 óta. Összességében 78 településen és 3 kerületben 80 százalék felett gyarapodott a vásárlóerő, 55 településen ugyanakkor – még az inflációt nem is számítva – negatív irányú volt a változás. Az öt legnagyobb csökkenést mutató településen átlagosan 40 százalékkal lett kevesebb az ott élők elkölthető jövedelme. Az egy főre jutó vásárlóerő 2016-ban a GKI számításai szerint is átlagosan 1,2 millió forint volt, 280 településen ugyanakkor 800 ezer forintnál is kevesebből éltek az ott lakók, miközben 189 településen és 12 kerületben 1,6 millió forintnál is nagyobb volt az egy főre jutó vásárlóerő.