A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek nekünk, hogy a lehető legjobb szolgáltatást nyújthassuk

matrai eromuElakadni látszik több hazai energiacég eladása. Az eszközökért messze nem csak a magyar állam szállt ringbe.

A Népszava tudomása szerint megrekedni látszik több olyan hazai energiacég-kivásárlás, melyekről korábban megjelentek már értesülésfoszlányok. Ismereteik szerint a Magyarország második legnagyobb áramtermelőjének számító Mátrai Erőműért már csak a cseh Energetický a Průmyslový Holding (EPH) áll versenyben. Ám a várt és kínált ár továbbra is nagyságrendi különbséget mutat. Így az eladó – a német RWE és EnBW – akár vissza is táncolhat az ügylettől.

Tény: a helyi lignitbányászaton alapuló erőmű jövője a 2020-as évekig érvényes működési engedélyek ellenére kérdéses. Bár a társaság mind ez idáig jelentős – évi akár több tízmilliárdos – osztalékot biztosított tulajdonosainak, folyamatos „zöldtűz” alatt állnak és új lignitblokk építéséhez az Orbán-kabinet se adja a nevét. Bár a cég alternatív energiahasznosítás – például napelemtelepek, biomassza  avagy más iparvállalatok befogadása révén igyekszik túlélni, már ma felmerülnek az öt-tíz éven belül várható tájhelyreállítási és foglalkoztatási kérdések. Ráadásul – a Fidesz Pakssal kapcsolatos érvelése dacára – az áramár jövője is bizonytalan. Míg a cég értékeként négy éve százmilliárdot hallottunk, ma már húszmilliárdot emlegetnek. De ezt is sokallhatja a cseh mágnás, Daniel Křetínský nevéhez kötődő, immár számos európai energiaeszközt – például a főváros hőjéért felelős Budapesti Erőművet – magáénak tudó EPH. Az RWE viszont a frissen cserélt vezetői gárdával még megpróbálhatja – a csoport hagyományosenergia-üzletágához sorolt – egységből kisajtolni, amit lehet. Korábban a kérők között szerepelt az erőmű kisebbségi tulajdonosa, az állami MVM, a kormányfőhöz közel álló, a Dunamenti Erőművet megszerző MET, valamint a mátrai telephelyen búzakeményítőgyárat építő, kormányfői strómanként emlegetett Mészáros Lőrinc is; utóbbi állítólag már az EPH csendestársa.

Bár egy éve sajtóhírek kész tényként tálalták, hogy az MVM megvette volna a szintén jelentős méretű Csepeli Erőművet, információink szerint az ügylet teljes kudarcba fulladt. Forrásaink megerősítették, hogy a gázerőmű svájci tulajdonosa, az Alpiq tavaly egész évben tárgyalt az MVM-mel, ám az ennek sikerét beharangozó beszámoló a hivatalos cáfolat elmaradása ellenére is elhamarkodottnak bizonyult. (Az ügyletek véleményezésétől az MVM üzleti titokra hivatkozva elzárkózott.)

A Bakonyi Erőművet a francia Veolia venné meg az államtól: bár a korábban ígért októberi határidő ellenére az ügyet máig nem zárult le, ismereteink szerint itt csak az engedélyezés húzódik. Az állam néhány éve vásárolta vissza Demján Sándor nagyvállalkozótól a MAL-katasztrófában is érintett, több mint hetven éves múltra visszatekintő egységet, amely az akkori hírek ellenére nem került az MVM-hez.

Bár a szintén állami Nemzeti Közművek a látszat szerint épp felvásárlási lázban ég, a legkiterjedtebbnek számító hazai Tigáz-hálózat ismereteink szerint pártában marad. Pedig az 1995-ös privatizáció során az olasz vevő a többi gázrendszerhez képest még ezért fizetett a legtöbbet. Ám azóta – hírek szerint – a rendszer igencsak leamortizálódott. Ráadásul az állam – nem függetlenül a rezsicsökkentéstől – jelentősen visszavágta a hálózatok megtérülését. Bár az olasz ENI az elmúlt évek során, úgy tudjuk, több körben is próbálta pénzzé tenni a Tigáz-rendszert – vevőként elsősorban az NKM-et és elődeit célozva –, megegyezés nem született. (Pedig az ENI hazai lakossági és üzleti gázszolgáltatási tevékenységétől már megszabadult.) Ez azért fura, mert az NKM épp néhány hete jelentette be, hogy megveszi az Égáz-Dégáz területén lévő, hasonló gázhálózatot. A Tigázról azonban állítólag most nem is zajlanak tárgyalások. A két nagy német energiabefektető, az E.ON és az RWE hazai áram-, illetve gázüzletágai – egyaránt kudarcos tárgyalási kalandok után – most szintén „nem eladóak”.

Ha már gázvezetékek: a Mol tulajdonában lévő hazai központi csőcég, az FGSZ a korábbi ígéretek ellenére információink szerint szintén nem került még házon belülre az egyetlen nem általa irányított, állami tulajdonú hazai vezetékben, a hazánkat Szlovákiával összekötő Magyar Gáz Tranzitban. Az előrehaladást állítólag részint alkuproblémák hátráltatják: a Mol szerint a cső, amelyen igény híján az átadása óta eltelt két év során lényegében egyetlen köbcenti gáz se haladt át, nem éri meg annak papír szerinti, 37 milliárd körüli értékét. Emellett – bár az FGSZ-t korábban maga az EU javasolta az MGT tulajdonlására – a megegyezést állítólag a gázvezeték- és kereskedőcégek közös birtoklását tiltó uniós szabályok is fékezik. Bár a szakmai felügyeletre kijelölt, gázvezetékekben kevéssé jártas Belügyminisztérium úgymond már nagyon szívesen szabadulna a kolonctól, a Mol pedig nyilván szívesen tenné helyére az egyetlen hiányzó mozaikot, egyelőre az ügylet kudarca se kizárt.