A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek nekünk, hogy a lehető legjobb szolgáltatást nyújthassuk

takarekszovetkezetA takarékszövetkezetek sok kis fiókja bezár a közeljövőben, vagyis egyre kevesebb embernek fognak jövet-menet útba esni.

Pontos információt a már két éve elkezdődött fiókbezárások mértéről nem lehet tudni, számuk – az Index információi szerint – 100-150 lehet. Ennek az az oka, hogy a napokban valamennyi egyesülés befejeződött a takarékszövetkezeti szektorban, így a jövőben 12 regionális szövetkezeti hitelintézet működik majd az országban, ami racionalizálással is együtt jár. Az egyesülésekkel a múlt év végéig 8 regionális takarék jött létre, 2018 elején pedig további 4 alakult: a Centrál, a 3A, az M7 és a Pátria.

Emlékezetes, hogy a takarékszövetkezeti szektor átalakítását a szövetkezeti hitelintézetek integrációjáról szóló 2013. évi 135. évi törvény alapozta meg, amely arra hivatkozott, hogy a „szektor tőkeellátottsága alacsony, szervezettsége és szolgáltatási szintje nem megfelelő és félő, hogy jelenlegi formájában nem lesz hosszú távon működőképes”. Ugyanakkor sajátos módon a takarékszövetkezetek csak úgy működhettek tovább, ha beléptek a Szövetkezeti Hitelintézetek Integrációs Szervezetébe (SzHISz). Erről az volt a szakemberek véleménye, hogy a takarékszövetkezetek eredetileg szerződéses, azaz a vállalkozások szabad elhatározásán alapuló tömörülése helyébe a kényszerintegráció lépett. A takarékszövetkezeti törvény a takarékok többségi tulajdonában álló Takarékbankot tette az integráció központi szereplőjévé. Ezzel egyidejűleg a Magyar Posta és a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) tőkeemelés révén többségi tulajdont szerzett a Takarékbankban. A tranzakciót üzleti titoknak nyilvánították, azonban 4-5 milliárd forintot tehetett ki ez az ügylet.

Egy eléggé megmagyarázhatatlan és átjátszásgyanús privatizáció eredményeként a Takarékbank többségi részvénycsomagját a Magyar Takarék Zrt. mintegy kilenc milliárd forintért szerezte meg, amelynek tulajdonosai között megtalálható volt több takarékszövetkezeti vezető mellett az akkor még Spéder Zoltán érdekeltségébe tartozó FHB Jelzálogbank, valamint az MFB. A kormány egyébként a Takarékbank privatizációját nemzetstratégiai jelentőségű ügyletnek minősíttette, így kikerülhették a Gazdasági Versenyhivatal kartelleljárását. A központi bankban a valamikor 100 százalékban tulajdonos takarékok részesedése mára 43,26 százalékra esett, míg a Magyar Takarék 54,83 százalékot birtokol, és csaknem 2 százalék "egyéb" kezekben van.

Az takarékszövetkezeti integráció méretét jól érzékelteti, hogy a szektor országos fiókhálózata a folyamat kezdetén 1700 egységet számlált, OTP Banknak magyarországi hálózata 381 fiókból áll.

A takarékokat képviselő Országos Takarékszövetkezeti Szövetség benyújtott ugyan egy alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybírósághoz, azt sérelmezve, hogy az állam törvényi eszközökkel kiszorította a Takarékbankból, amivel megsértette a tulajdonhoz fűződő jogát, de ezt a taláros testület elutasított. Megállapították, hogy „összességében és széles összefüggés-rendszerbe helyezve a takarékszövetkezetek tulajdonosi jogainak és vállalkozási szabadságának a korlátozása okául felhívott közérdekre hivatkozás megalapozott” volt. Bragyova András alkotmánybíró különvéleménye azonban ez volt: az ami a takarékszövetkezetekkel történt, az „annyira tulajdonkorlátozás, hogy már kisajátítás.”