A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek nekünk, hogy a lehető legjobb szolgáltatást nyújthassuk

Tiborcz-Istvan-Orban-Viktor-e1516540255441.jpgAz orbáni abszurd uralma alatt hozzászokhattunk már az olyan meglepő lépésekhez, amelyekről egészen addig azt mondtuk: na, egy európai országban ilyet azért már nem mernek megtenni. -dr. Ujhelyi István levele

Aztán mindig merték. Mindig arrébb rúgták az ingerküszöböt, hogy a közélet kisfiús csínynek érezze a gerinctelen bűnöket. Emlékszünk még arra, amikor a baloldali kormányok idején Kiss Elemér kancelláriaminiszter azért mondott le, mert az általa vezetett tárca szerződést kötött egy olyan ügyvédi irodával, amelyben korábban érdekeltsége volt?

Az évszázad botrányának kiáltották, etikai kódexet dolgoztunk ki a hasonló esetek kiküszöbölésére és minden tárcavezetőnek nyilatkoznia kellett korábbi érdekeltségeiről, nehogy még csak a gyanú árnyéka is felvetődjön a jövőben. Hol vannak már azok az idők, amikor (helyesen) ilyen magasan volt az ingerküszöb, az erkölcsi határ és hol vannak már azok az idők, amikor a botlásoknak, hibáknak még voltak következményei?

A mostani hét egyik híre, hogy a miniszterelnök strómanja és a miniszterelnök veje immár nyíltan is közös üzletbe fog, úgy repkednek az ismeretlen hátterű milliárdok, hogy az ember csak kapkodja a fejét. És hiába a tiltakozás, a felháborodás: a közvélemény már csak megvonja a vállát. Tudjuk, hogy lopnak. Na és? Látjuk, hogy az a luxusterepjáró, amiből útszélre repül a használt pelenka, valójában a mi adófizetői pénzünkből van. Na és, ez van. (...)

Már akkor szólni kellett volna, amikor a magát nemzetinek mondó tábor vezetői „magyarokra” és „nem magyarokra” osztották az országot. Amikor kisajátították a kokárdát, kétségbe vonták a politikai versenytársak nemzeti elkötelezettségét. Már akkor szólni kellett volna. Most, amikor saját támogatóikat fenyegetik, saját legbelsőbb közösségük tagjait rekesztik ki, akkor a tisztességes polgári jobboldaliaknak is ideje lenne kimondaniuk: ez nem kereszténydemokrácia, csak egy hazugságra épülő családi vállalkozás. 

A magyar miniszterelnök vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Kétszázhatodik alkalommal kongatom a harangokat, mert úgy látszik, még mindig szükség van rá. És mert radikális európai demokrataként ez a dolgom.